Csibi (kiskutya)

2025. február hideg volt

Ordítottam, s könnybe lábadt a szemem.
Ahogy vonyított, sírva szüntelen.
Kifordult a szívem a helyéről.
Egy kiskutya az életét áldozza föl.

Az ajtó,
amit az indulat képes kettétörni,
egy pillanat.

Benne volt minden abban a pillanatban,
minden érzés egy gondolatban.

Minden, amit a nap körbe írt,
minden szavad, amit a lelked körbe sírt.

Egy kisállat fájó sóhajtása,
a lelked tükörképe a mába.

Az ajtó,
amit egy indulat képes hozzá vágni,
s csak egy pillanat.

Fájdalmam dühbe fonódott,
egész életem lerajzolódott.
A mai nap oltárán elveszed
az egyetlen igaz életet?

Balszerencse volt, mert oly ostobán, oly ostobán
virradt fel azon az önző éjszakán.

Sántán bicegett, mint a lelked.
A lelked és az ajtót rávágtad,
s majdnem megtetted!

Kint a fagyban ült egy kisgyerek,
karjában tartott egy másik gyermeket.
Az Éj meztelen leple alatt,
két sérült lélek terhe dagadt.

Fekete kis bundáján át szemeiben láttam,
sosem haragudott rád, iszonyú fájdalmában.

Lelked az ajtó,
a kutya a minden,
_ a minden ami fontos az életedben._

A Hajnal kegyes volt, megölelt az Isten.
Túlélte a lélek a kisbolyhos testben.
Farok csóválva szaladgál az udvaron.
Ez volt az egyik legboldogabb pillanatom.

Az ajtó csak egy pillanat,
a pillanat, ami mindent elragadt.
Sorosod volt e testben,
ha elpusztul, elpusztul minden.