Villásfarkú fecske

Veron N.D – 2025.07.15.

Villásfarkú fecske

Nem tartozom se jobbra,
se balra, csak középen állok,
s vagyok mindenki árulója.

Nem vagyok jó itt, nem vagyok jó ott,
tudásom véges, lelkemen tapos,
mint fecske szállok az égen,
és nézek le a világra.

A villás farkú fecske elmegy Afrikába.
Vajon hol vagy otthon?
Itt, Magyarországon.
Keresem a fészkem, de nem találom.

Ülök a faágon, a varjak kárognak,
hollók üldöznek, sirályok támadnak.
Elveszett fióka lett az én lelkem,
családom elhagyott, lettem röppképtelen.

Se jobbra, se balra nem húz az én szívem,
annyi hazugság van, mint dögön a legyek.
Hát én fecske vagyok, megtöltöm begyemet,
sok légytől lassan elpusztulok.
A bőség megöl, túl sok a halott.

Elveszett a világ, sok a döglött állat,
felettük ítélet, s hulla szag árad.
Se jobbra, se balra nem húz az én szívem,
áruló vagyok talán,
vagy csak állok elveszetten.