Cseresznyevirágok

2025.03. veron

A fájdalom a legnagyobb mester e világon.
Nélküle nincs előre, se hátra túl a határon.
Szívemet kitépte, a szerelmet megölte,
az utolsó reményemet örökre elvitte.

Mentem én előre, mentem én hátra,
álltam egy helyben, rálépve a határra.
Kerestem szívemet, hogy visszaragasszam,
odaadtam egy idegennek, s magára hagytam.

Tükörként tekint rám a saját világom,
a pokolban sétálok, és csak azt kívánom:
ha már a szívemet a tűzben elégetted,
hamuját add vissza, hogy végre  hadd békélhessek meg.

A hamuba elültetek egy cseresznyefa magot.
Ha kihajt, minden fájdalmas emléknek
egy virágot adok.
Gyökerei a lelkem mélyébe hatolnak,
és örök békét adnak egy szív nélküli kornak.