Vérző hegedű 2005-ben írtam. kockás füzet nyár veron Női háton simul fény. Melleken feszül a hangok sírja. Karcsú nyakán folyik a vér. Lángoló húrjaival dalol a múzsa. Ketté hasadt dereka halkan sikít. Őrülten tépkedi hangszálait. Kés élű vonójával bőrébe hasít. Húsából minden húrt…

Csibi (kiskutya) 2025. február hideg volt Ordítottam, s könnybe lábadt a szemem. Ahogy vonyított, sírva szüntelen. Kifordult a szívem a helyéről. Egy kiskutya az életét áldozza föl. Az ajtó, amit az indulat képes kettétörni, egy pillanat. Benne volt minden abban a pillanatban, minden érzés egy…

Egybeírva törtem össze darabokra(versciklus) 2025.07.11.12.13 N.D. Veron jelentéktelen vár vár vár vár várotthagyott húszezres a földönáll áll áll áll állegy nő szeret örökké örökkön vér vér vér vér vérmeghalt és kettétört a szívvég vég vég vég végeltaposott árnyék, ami sír vár áll vér vég…

Sehova se való 2025. a kresett szó télen . N D. Veron   Félek, de senki sem kerget. Fáj, de nem ütött meg senki. Eszem, de nem vagyok éhes. Látok, de vaknak érzem magam. Van hol laknom, de a testem hontalan. Hallom az ordítást, de csendben van mindenki. Érzem az ütést, de nem bántott senki.…

Elbúcsúzom önmagamtól ( 2024 tél hajnalban sarkonfordultam a munkába menet) Elbúcsúzom önmagamtól. Aki nem is létezett. Csak az anyag, ami földből keletkezett. Hogy lehetne elbúcsúzni attól, aki sose volt? Csupán egy lélegzet, ami a szívemen áthatolt. Elbúcsúzom a világtól. Aki sose…

Éva már halott 2025.07.15  Veron N.D   Te női arc, te női kéz? Te női lét, te a nő maga? A föld szíve, a föld asszonya. A fa, az ág, a csörgedező patak, kinyíló virág, mag a mélyben – Te ember, ki vagy maga. Magában angyala volt a fény, a fény szemed sugara. Az alma, s benne az egész világ. Éva…