Elhagytalak.

2010. nyár Veron.

Lélegzeted súlyát kezeimben tartom.
Te mosolyogsz, szeretsz még tudom.
Egyszerű kopott padok, sírni nem fogok.

Vége.

Kezed kezembe csúsztatott, áramlásán át,
Szemembe szaladt a fájdalom , mit én okoztam oda át.
Sima a szívem , tekintetem lapos.

Eltörött szív.

Haldoklik a mai nap, s csukva marad a szád.
Jövő benned értem reménykedik,
Mástól én sírok át egy éjszakát

Elhalványult.

A zöld, és a kék békében egymásra néz.

Elhagytalak.